Olvasónk dolgozik, van hol laknia, nem éhezik, de a létfenntartáson kívül nem tud másra költeni. Ő most szegénynek számít, vagy sem?
Elmesélné történetét? Segítségre szorul? Van egy hasznos ötlete? Írjon a szegenyekvagyunk@gmail.com címre !!
Az alábbi témákban várjuk a leveleket:
- Elszegényedés
- Kilátástalanság
- Spórolási tippek
- stb
Amikor elolvasgattam a szegénység blog írásait, elgondolkodtam azon, hogy én szegény vagyok-e.
Szegénye-e az, akinek van egy pici panellakása, egyedülálló, középkorú nő, annyit keres (diplomával), hogy a rezsire és a kajára szűkösen elég, de semmi másra nem. Rezsire is csak úgy, hogy erősen spórolok mindennel (nem mindig húzom le a wc-t, csak zuhanyzom, a fűtést mínuszokban sem tekerem fel, este nincs villany…stb.). A kaja úgy néz ki, hogy reggelire és vacsira 1-1 kifli 2 dl pohár tejjel, ebéd pedig egy szendvics soványan, mert az üzemi étkezdében az 1000 Ft-os ebédet nem tudom kigazdálkodni. Hatalmas baj lenne: ha lebetegednék (táppénz, gyógyszer), ha elromlana a 12 éves mosógépem és a 20 éves hűtőm (sanszos sajnos), mert áruhitelre sem tudnék venni újat.
Nem járok soha fodrászhoz, sem kozmetikába, nem veszek könyvet, nem ülök be kávézóba, nem járok színházba, moziba, szórakozni, nem vehetek egy sütit vagy csokit, ha megkívánom, mert 100 Ft is számít. Nem utazom, nyaralni 20 éve sehol sem voltam. Ruhát 10 éve nem vettem magamnak, turiban és kínaiban sem. Mert ha venni akarnék 1500 Ft-ért egy pólót, akkor 2 napig éheznem kéne… Illatszerből is csak azt veszem, amit nagyon muszáj és abból is a legolcsóbbat. Állást is keresek, ami jobban fizet, de 50+-os nőként nem kapkodnak utánam…
Végül is dolgozom, van fedél a fejem előtt, éhezni nem éhezek (ha hiányosan is táplálkozom, mert gyümölcsöt, zöldséget sose vehetek, sem azt, amit megkívánnék), de nem járok sehova. Tudom, hogy sokan vannak így hazánkban. Nos: mi, akik így élünk: szegények vagyunk-e?
