Olvasónk felhúzta magát az Emberi Erőforrások Minisztériumának útmutatásán, amely nem kívánatos szavaknak minősítette a szegény, szegénység, mélyszegénység szavakat.
Sziasztok, szegény társak!
Szerencsére én annyival könnyebb helyzetben vagyok, mint sokan mások, hogy egyelőre (gyorsan le is kopogom) még van állásom. Ugyan minimálbér, meg húzós és egyáltalán nem kellemes, de a lényeg, hogy van! Egyébként egy szobát bérelek Budapesten, azon belül is elég ramaty helyen, de így valahogy elvegetálgatok. Az egyetlen luxus, amire költök, az az internet. Azt is önmagában, vagyis televíziót például nem nézek, de net nélkül abszolút elszigetelődnék. Nem is ezért írtam nektek igazából, hanem mert most olvastam, hogy az EMMI munkatársainál tiltólistás lett a szegény szó, vagyis kerülniük kell a használatát. Tilos a szegény, szegénység, mélyszegénység, gyermekszegénység szavak használata, valamint még egy sor másik szó is. A szegény, szegénység szavak helyett a rászoruló, rászorultság a polkorrekt kifejezések, legalábbis szerintük.
Teljesen őszinte leszek, amikor ezt elolvastam, nagyon durván felment bennem a pumpa. Legszívesebben… De ezt inkább hagyjuk, mert olyan dolgokat írnék, amit egész biztosan nem tennétek közzé. Ugyanakkor nem tudom szó nélkül hagyni, hogy vezetőink milyen mérhetetlenül cinikusak és kétszínűek ebben az adott szituációban is. Mert hát kérem szépen, attól még, hogy egy komoly, milliókat érintő társadalmi problémát átnevezünk, kozmetikázunk, hogy könnyebben emészthető és szebben hangzó legyen, attól még a probléma ugyanaz marad. Talán inkább a szegénység felszámolására fektetnék a hangsúlyt, a devizahitelesek valós megsegítésére, a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására, vagy bármi olyan dologra, ami nem struccpolitika és nem a gondok elkendőzősére szolgál.
Jöjjenek le hozzánk, Nógrádba. Ott láthatnának olyan dolgokat, amelyek után talán nem az járna a fejükbe, hogy hogyan hívjuk az itt élőket, hanem, hogyan segítsünk nekik. Nem véletlen, hogy a középiskola befejezése után nem tanultam én sem tovább, hanem ahogy lehetett, eljöttem otthonról. Ez 2 éve volt, azóta folyamatosan dolgozom, hogy megálljak a lábamon. Pedig egyetemre akartam menni, volt egy tervem, egy álmom, ami egyelőre teljesen elérhetetlen számomra. Csak azért, mert szegény vagyok, a családom is szegény és bár szívem szerint pénzzel is segíteném őket, egyelőre csak annyival tudok, hogy nem ők kell, eltartsanak, hanem én magamat. Valóban rászorulnánk mi a segítségre, de az nem a szavak csűrése-csavarása lenne. Foglalkozzanak inkább azzal, hogy egyszer ne kelljen egyik szót sem használni, mert okafogyottá válnak. tudom, naiv ábránd, de legalább tegyenek úgy, mintha ezen dolgoznának. Mert addig akkor is szegény maradok, ha ez a kormánynak kínos.
Laci, egy szegény a sok közül
Elmesélné történetét? Segítségre szorul? Van egy hasznos ötlete? Írjon a szegenyekvagyunk@gmail.com címre !!
Az alábbi témákban várjuk a leveleket:
- Elszegényedés
- Kilátástalanság
- Spórolási tippek
- stb.
