Olvasónk kilátástalan helyzetbe került szülei halála után, hiszen munkája nincs és adósságot örökölt, amely a vállát nyomja.
Elmesélné történetét? Segítségre szorul? Van egy hasznos ötlete? Írjon a szegenyekvagyunk@gmail.com címre !!
Az alábbi témákban várjuk a leveleket:
- Elszegényedés
- Kilátástalanság
- Spórolási tippek
- stb
Tisztelt Szegénység blog!
Az én történetem nem kirívó abból a szempontból, hogy nyilván nem vagyok egyedül a kilátástalanságommal. Egyedül próbálok kitörni belőle, de egyelőre nem járok a sikerek útján. Nemrég temettem el szüleimet, az utóbbi 2 évet ápolásuknak szenteltem, mert nem volt más lehetőségem és mert igazán szerettem őket. Aztán egymás után szép csendben elmentek, én pedig itt maradtam, az adósságok tengerében. Mert bár örököltem egy kis ingatlant, de megközelítőleg ugyanolyan értékben tartozás is szakadt a nyakamba, amelyet nem én halmoztam fel, de nekem kell idővel rendeznem. Milliókról beszélhetek sajnos.
Munkám nincs jelenleg, a tanulmányaimat is meg kellett szakítanom a szüleim ápolása érdekében, újra pedig már nem kezdhetem, így itt állok szakma, tapasztalat és konkrét remények nélkül. Van érettségim, sok-sok tervem, de sem anyagi, sem lelki tartalékaim nincsenek már, teljesen felőrölt az elmúlt pár év. Miután mindent elrendeztem, beleértve a temetéseket is és persze megkezdtem az ügyek koordinálását, amelyek rám maradtak, elfogyott minden tartalékom, ami volt. Most tartok ott, hogy március közepe van és a számlákat már nem tudom fizetni, kőkemény 7 ezer és néhány száz forintom maradt. Már mindent eladtam, ami mozdítható volt, így kvázi semmi más nem maradt, mint egy ősöreg 2006-os laptopom, amelyről most is írok nektek. Ameddig van internetem, ezen keresek állást, de még csak vissza sem hívnak sehonnan, pedig nem válogatok ám. Takarítás, mosogatás, semmi sem derogál, nyilván jobban örülnék, ha mondjuk egy irodában dolgozhatnék, vagy valami szellemi munkával foglalkozhatnék, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy a sült galambra várjak. És így sem jön össze semmi.
Nemsokára kikapcsolhatják az áramot és a gázt, valamint az internetet is, utána marad a nagy semmi. Persze nem azt mondom, hogy feladtam, hiszen továbbra is keresem a helyemet és valami munkát, de hiába vagyok fent mindenhol, mintha láthatatlan volnék. Bevallom őszintén, félek. Egyrészt lelkileg a béka feneke alatt vagyok, nem utolsó sorban a sok tragikus esemény kapcsán kialakult nálam egy igen komoly neurotikus betegség is, de az már nem fér bele az életembe, hogy kezeltessem, mert jelenleg még társadalombiztosításom sincsen. Családom már nincsen, a barátaimat anyagilag nem tudom terhelni és őszintén szólva nem is akarom, kapcsolatom nincs elhelyezkedni, a magam erejéből pedig egyelőre nem megy. Ördögi kör. Pedig égető szükségem volna valami tanácsra, vagy hasznos ötletre, hogy miként másszak ki ebből a slamasztikából.
Persze sem önkormányzat, sem munkaügyi központ nem karolt fel és nyúlt a hónom alá, mondjuk nem is vártam tőlük, hiszen nem kergetek illúziókat. A legnagyobb gondom, hogy nem tudom, merre induljak el ebből a kilátástalannak tűnő helyzetből. Most még pár napig legalább enni tudok valamit, de hogy utána mi lesz, azt egyelőre elképzelni sem tudom. Sosem kértem és ezután sem fogok. Sosem akartam másokon élősködni és ezek után sem fogok. De minden hasznos jótanácsot és segítőszándékú ötletet köszönettel veszek. Ha netán van valakinek...
P.
