Olvasónk a szomorú vidéki kilátástalanságról ír. Az államvizsgát követően pokoli fordulatot vett az élete és nem lát kiutat reménytelen helyzetéből.
Elmesélné történetét? Segítségre szorul? Van egy hasznos ötlete? Írjon a szegenyekvagyunk@gmail.com címre !!
Az alábbi témákban várjuk a leveleket:
- Elszegényedés
- Kilátástalanság
- Spórolási tippek
- stb
Sziasztok,
Örülök, hogy van ez a rovat, ahová név nélkül elmesélhetem a történetem, hátha más tanulhat belőle.
Az egyetemen töltött 3 év alatt minden ment, mint a karikacsapás - jó átlag, magas ösztöndíj, szociális támogatás -, sőt még Erasmus ösztöndíjat is elnyertem és kinn sem adtam 4,5 alá az átlagot. Szüleim, nagyszüleim, testvérem mindenki töretlenül hitt abban, hogy ilyen előmenetellel, ilyen teljesítménnyel a határ a csillagos ég és egyetem végeztével biztosan valami nagyon szuper állásom lesz, és ez a hitük velem is elhitette, hogy így lesz és még jobban igyekeztem ennek érdekében mindent elkövetni.
A kálváriám ott kezdődött, hogy 2013 júniusában sikeresen - jelesre - leállamvizsgáztam egy népszerű szakon, amelyhez már akkor is csak a második, államilag elismert középfokú nyelvvizsga hiányzott. A magyar oktatás szörnyűsége, hogy a felsőoktatásban nem kínál minőségi nyelvoktatást, hisz hogy is lehetne egy tanév alatt szeptembertől júniusig, heti 2x45 percben megtanulni egy idegen nyelven. Ahhoz is Erasmus hallgatónak kellett lennem, hogy értelmes - színvonalas nyelvoktatást kapjak és másfél hónap alatt (!) eljussak az adott ÚJ nyelvből a nulláról az alapfokú nyelvvizsgáig (!), amit sajnos itthon nem tudtam folytatni a piszkos anyagiak miatt (hetente 1-2x45 perc meg pénz- és időpazarlás, mint ahogy az egyetemi nyelvoktatás mutatja).
Szerencsére elég takarékos egyéniség vagyok, és így az ösztöndíjból félretett megtakarításaimból 2013. decemberéig elvoltam anélkül, hogy a családomtól bármire is kellett volna kérnem.
Itt egy pokoli fordulatot vett az életem, mert regisztrált álláskeresőként (amint lejárt a diák, a TB fizetés miatt kellett) "besoroztak" közmunkásnak, a téli programba 5 hónapra egészen 2014. májusáig. Gondoljatok bele, ilyen magasan képzett és jóeszű ember, mint én bekerül egy agyilag zokni, buta emberek közé, akiknek az értelmi szintjük valahol az erdélyi császárszalonna és a kérész között mozog, hogy konkrét példát említsek: saját részre vonatkozó kérdőívet (neme, születési éve, kora stb) ceruzával töltöttek ki, és mikor megkérdeztem hogy miért nem tollal, az volt a válasz hogy "mivan, ha elrontják". Na, ilyen szintű gyp-sek között eltölteni 5 hónapot mint lelkiekben, mind agyilag eléggé leépítő volt, ráadásul a tény, hogy érdemi munkát nem kellett végeznünk, csak kitölteni a 8 órát H-P-ig örökkévalósággá tette ezt a gyötrelmet. Egyetlen egy előnye volt, hogy megint volt kis pénzem, amiből félre tudtam tenni a későbbiekre.
24 évesen, ilyen komoly tanulmányi eredmények és előmenetel után idáig zuhanni, már gyengébb embereket vagy az öngyilkosság felé, de minimum bekattanásig megtört volna. Amint véget ért a program, a megtakarított pénzből elutaztam egy hétre, hogy megpróbáljak feltöltődni.
Államvizsgázásom óta (2013. június) egészen mostanáig (2015. március) semmi nem történt velem (leszámítva azt az 1 hetet az utazás). Hálás vagyok azért, hogy a szüleim eltartanak, és igyekszem minimálisra tenni ennek a költségét, ezáltal megfosztódva lenni minden élménytől. Ahol lakom, ott közmunkán kívül másra nincs lehetőség, elköltözni a fővárosba vagy külföldre munkavállalás céljából meg nincs anyagi tőkénk, nem látok kiutat ebből a szomorú vidéki valóságból.
Nem panaszkodhatom, mert van mit ennem, van hol aludnom, tudok tisztálkodni minden nap - ez sokaknak nem adatott meg, de második éve szüleim terhére élni, mikor már "kitaníttattak" nem vezet sehová, addig leszek ember amíg ők tudnak gondoskodni rólam, onnantól rám is az utca vár.
