Olvasónk nehéz helyzetbe került, decemberi fizetését inkasszó alá helyezték, így valószínűleg pénz és kilátások nélkül tölti az ünnepeket.
Elmesélné történetét? Segítségre szorul? Van egy hasznos ötlete? Írjon aszegenyekvagyunk@gmail.com címre !!
Az alábbi témákban várjuk a leveleket:
- Elszegényedés
- Kilátástalanság
- Spórolási tippek
- stb
Kedves Mindenki!
Én arról szeretnék nektek írni, hogy néhány hibás döntés, felelőtlenség mit tud eredményezni és milyen nehéz helyzetbe sodorhatja az embert. 30 éves múltam, sokáig éltem a fiatalok átlagosnak mondható életét. Buliztam, csak a jelen volt fontos, a jövőre pedig nem gondoltam. Meg lett az eredménye, ha olvassátok a levelemet és ti is hasonlóan látjátok a világot, gondolkodjatok el rajta, megéri-e nektek. Alsó közép osztályból származom, voltak könnyebb és nehezebb évek gyermekkoromban. Apám kalandos életet élt, több gyerek, és a munka sem tartozott mindig kedvenc elfoglaltságai közé. Ez nem jelenti azt, hogy nem dolgozott, de igyekezett a könnyebb oldalát megfogni, amikor rokkantnyugdíjas lett, majd elvették tőle pár évvel később, inkább pereskedett, mint munkát keresett volna, így édesanyám fizetése volt az egyetlen bevételünk. Később apám visszakapta a járandóságát, és végül munkája is lett, de akkor már késő lett, úszott a lakásunk, maradt az albérlet.
Én érettségi után egy éven keresztül dolgoztam, majd főiskolára mentem, mindenki nagy örömére. Csak az enyém nem volt felhőtlen, mert egy lány miatt választottam az iskolát és nem azért, mert az a bizonyos szak és szakma annyira érdekelt volna. Közben a kapcsolat tönkre ment, nagyjából 2 év után, én pedig egy új szerelem miatt elkezdtem hanyagolni az iskolát, amelyet végül nem fejeztem be. Sokakkal együtt a Diákhitelt is felvettem, amely ismételten csak óriási baklövés volt. Ennek köszönhetően jelenleg 3 millió forintos adósságom van a NAV irányába, amelyből fogalmam sincsen, miként fogok tudni kimászni.
A másik nagy mellényúlásom egy mobiltelefon vásárlás volt 2008-ban. Mert nekem akkor nagyon kellett az előfizus telefon, hát megvettem. persze, hogy nem tudtam fizetni, de fiatal és ostoba fejjel úgy voltam vele, mit nekem egy tartozás, majd csak megoldódik. Hát nem oldódott. Most 2015-öt írunk, hosszú családi problémák és tragédiák után immár teljesen egyedül vagyok, mint a kisujjam. Édesanyám elvesztése és a temetés után úgy döntöttem, hogy elkezdek normális, felelős felnőtt életet élni, vagyis megváltozni. Munkába álltam, majd fél év után kiderült, hogy a cégem nem korrekt, elmaradtak a fizetésemmel, de legalább a járulékokat fizették utánam. Mai napig majdnem 200 ezer forinttal tartoznak nekem, de esélyem sincs ezt megkapni tőlük. Váltottam hát és szeptemberben új helyre kerültem. Itt már fizetnek rendesen és időben, ugyanakkor most, november 26-án kaptam egy levelet. Hogy mennyire ironikus az élet, éppen előtte pár nappal jutottam el odáig, hogy rendezni fogom az adósságaimat, legalábbis neki kezdek, amennyire erőmből tudom, írtam a DH központnak is, részletfizetésben állapodtunk meg. A levél, amelyet kaptam, az a 2008-as telefonos tartozásomról szól és tudatja velem, hogy a bankszámlámat sorba állították hatósági utaláshoz, 180 ezer forintos követeléssel.
Megmondom őszintén, derült égből villámcsapásként ért. Nem azért, mintha nem lenne jogos a követelés, hiszen én csesztem el, már bocsánat, de nem számítottam erre, pláne nem most. Kicsit utána olvastam, hiszen még ilyen dologgal nem találkoztam és kiderült, a számlám zárolva lesz, a fizetésemnek még a töredékéhez sem tudok majd hozzájutni. Persze felhívtam a végrehajtót, itt is próbáltam részletfizetést kérni, eredménytelenül. Nagyjából kiszámoltam, hogy havi 60 ezer forint körüli összeget kellene törlesztenem és akkor kb. 7 év alatt tudnék egyenesbe jönni. De így... Nem tudom mi lesz. Egyrészt nem tudom elkezdeni a Diákhitelt törleszteni, mivel minden pénzem a végrehajtónak fog menni, másrészt a napi létfenntartásomat sem fogom tudni megoldani. Étel, utazás, stb. A ruhám szakadozik, a cipőm beázik, jó, nem téma, ezt kibírja az ember. De hogy pont karácsony előtt zárolnak egy bankszámlát és nem hajlandóak semminemű egyezkedésre, részletfizetést engedélyezni, az számomra elég szomorú. Így még enni sem fogok tudni és ötletem sincs, mit tegyek. Persze, nem mondom, hogy nem érthető az ő álláspontjuk. Tartozom, fizessek, ez teljesen rendben van. Egyáltalán nem célom, hogy kibújjak a felelősség alól. Hisz épp nemrég döntöttem el, hogy ebben kell változnom. Ugyanakkor abszolút mértékben ellehetetlenít az egész eljárás nem csak a tartozás rendezéstől, de magától a létfenntartástól is.
Komolyan kétségbe estem, mert nem látom a kiutat. Korábban úgy voltam vele, nehéz lesz, de megcsinálom. Egyenesbe jövök. Most azt sem tudom, hogy marad fedél a fejem felett, hiszen, bár csak egy szobát bérelek, van rezsi, bérleti díj is. Attól félek, utcára fogok kerülni. Szeretnék törleszteni, szeretnék kilábalni ebből a helyzetből, de most karácsony előtt már nem vehetem fel a fizetésem egy részét sem. Nem csak a karácsony lesz így fekete számomra, de az új esztendő is. Családom nincs, csak magamra számíthatok. De egyelőre csak az jár a fejemben, mi lesz most... mi lesz jövőhét pénteken, amikor elvileg elutalják a pénzemet, és én nem tudok levenni belőle semennyit. Szerencsére még van pár napi étel a hűtőmben, ami szerényen, de elég. De utána... Nem tudom. Hiába keresem a lehetőségeket, egyelőre nincs semmi, ami utat mutatna.
A.
