Történet egy 2 hónapja nem fizető munkahelyről és a vele járó nehézségekről. Olvasónk még mindig bízik benne, hogy ki tud törni jelenlegi helyzetéből.

Elmesélné történetét? Segítségre szorul? Van egy hasznos ötlete? Írjon aszegenyekvagyunk@gmail.com címre !!

Az alábbi témákban várjuk a leveleket:

1. Elszegényedés
2. Kilátástalanság
3. Spórolási tippek
4. stb

Tisztelt blog!

Nem soroltam magam eddig az igazán szegények közé. Nem, mert van még fedél a fejem fölött, ha nem is egy palotáról, hanem egy sötét lyukról beszélek egy igen rossz környéken. Azért sem tettem, mert, ha nem is engedhettem meg magamnak sok mindent, de enni még mindig tudtam eddig. Igaz, egy tornacipőt nem tudtam magamnak venni az elmúlt három hónapban és a ruháim is elfeslettek sok helyen, de ettől én még nem tartottam magam szegénynek. Leginkább azért nem, mert volt munkám.Maradt a fizetésemből mindig nagyjából 20 ezer forint, ezt próbáltam beosztani a következő esedékes utalásig. Valahogy megoldottam. Sajnos az utóbbi majdnem 2 hónap sodort át a szegények közé, mert már én is szegénynek tartom magam. Munkám ugyan még mindig van, ugyanott a cégnél, ahol korábban, de mivel a fizetésemet (a júniusit) még most sem kaptam meg (augusztus 3.), teljesen a nullára jutottam.

Az történt ugyanis, hogy munkaerő közvetítő, amely alkalmazott, felmondta az együttműködést a céggel, ahova küldtek minket, az ok prózai volt, nekik sem fizettek időben. A közvetítő korrekt volt, ők még kifizettek. Mivel nem ugrálhat az ember, ha egyedül van és nem számíthat senkire, így maradtam a cégnél alkalmi munkavállalói szerződéssel. Ígértek fűt, fát, mindent, hogy hamarosan rendesen is átvesznek és persze fizetni is fognak, mert eddig még mindenkinek fizettek, de én azóta sem kaptam meg a járandóságomat. Csak várok. Eladtam már mindent, amim volt, hogy ne ússzak el rezsivel, albérlettel, de mivel amúgy sem volt sok mindenem, ez nem tartott ki sokáig. Most vagyok úgy, hogy ha ezen a héten nem érkezik meg a pénzem, akkor jön az éhezés. Nem az, ami eddig volt, hogy napi 2-3 zsömle, hanem a nagy semmi. Ugyanis az utolsó 2000 forintomhoz kellett hozzányúlnom a hétvégén, amikor is szombati munkavégzés miatt jegyet kellett vennem (máshol van a hely, oda már nem tudok gyalogolni).

Ezt a levelet is titokban írom innen bentről, mert elvileg nem használhatjuk az internetet, de egyszerűen muszáj legalább leírnom ezt az egészet, otthon már nincs számítógépem, az is veszendőbe ment. Kölcsönt nem ad bank, mert alkalmival mire is adna, ismerőseim messze élnek és ők sem tehetik meg, hogy csak úgy másoknak hitelezzenek, hiszen ők sem élnek valami nagyon jó módban. Így most csak abban bízom, hogy a héten valami csoda folytán mégis hozzájutok legalább a 2 hónappal ezelőtti fizetésemhez. Az is csak tűzoltásra lenne elég, de legalább a számlákat ki tudnám fizetni és ha szerényen is, de enni tudnék. Fogalmam sincs, miként fogom magam innen felépíteni újra, édesanyám és édesapám, ameddig éltek, minden más volt, de tavaly tél óta, amikor anyukám is elment, minden összedőlt. Persze, én azt hittem, ha a munkahelyem stabil lesz, megállok a lábamon, de arra nem számítottam, hogy bekerülök egy mókuskerékbe. Gondolkodtam külföldi munkán, de nincs tőkém, munkahelyváltáson, de az is idő és még keresni sincs lehetőségem, örülök, ha hetente pár percre fel tudok jönni az internetre itt. Mások most nyaralnak, pihennek, én pedig nem tudom, mit tehetnék. Nem irigylem őket, csak félek, hogy most az alapvető szükségleteimet sem tudom kielégíteni (étel, utazás, lakhatás).

De azért nagyon remélem, hogy lesz még jobb is. Nem szoktam feladni és most sem fogom. Szép napot mindenkinek!

A.