Reményvesztett olvasónk egy kis városban él, ahol nincs munkalehetőség, az édesanyját elveszítette és már elmaradásban van a lakbérrel és a számlákkal is. Attól fél, hogy az utcára kerül. Ti mit javasoltok neki?
Kedves Szegénység blog!
Talán már el sem tudom olvasni az önök oldalát, ha kiteszik levelemet, ugyanis bármelyik nap kikapcsolhatja a szolgáltatóm az internetet a lakásban. Arról nem is beszélve, hogy már a villanyszámlával is elmaradásban vagyok. Hogyan jutottam el idáig? Mindig elég szerény körülmények között éltünk szüleimmel, saját lakásunk nem lévén albérletről albérletre vándoroltunk, Édesapám 11 éves koromban sajnos meghalt, így ketten maradtunk édesanyámmal. Így telt a gyermek és fiatal korom. Mindig arra neveltek, hogy meg kell küzdenem mindenért. A középiskola évei alatt folyamatosan dolgoztam, majd miután befejeztem, varrónőként dolgoztam 3 éven keresztül. Azután két évvel ezelőtt édesanyám egy balesetben elhunyt, teljesen egyedül maradtam. Ekkor teljesen összetörtem, kórházba kerültem idegösszeomlással, mai napig nyugtatókat és antidepresszánsokat vagyok kénytelen szedni, a munkámat sem tudtam folytatni.
Azóta szinte mindent megpróbáltam, de egyre nehezebb lett a sorsom. Mivel egy kis vidéki városban élek, szinte semmilyen munkalehetőség nincs a közelben, hiába jelentkeztem mindenhova, mindig csak néhány hónapra sikerült elhelyezkednem, pedig elhihetik, minden munkát elvállalok. Takarítottam néhány helyen, mosogattam és ameddig ezek a munkalehetőségek még meg voltak, legalább a számlákat fizetni tudtam. Jelenleg három hónapja vagyok itthon. Az interneten mindenhova elküldöm az önéletrajzomat, de még csak vissza sem jeleznek. Korábban, ameddig volt pénze a telefonomon, hívogattam is az álláshirdetőket, de már nem tudom feltölteni a kártyámat és internetem is bármelyik nap kikapcsolhatják. Nem beszélve arról, hogy a villanyszámlával is csúszásban vagyok, ahogy majdnem minden más számlával. Már nem tudok eladni semmit, mert nincs semmim.
Az önkormányzatnál többször jártam, de semmilyen támogatásra nem vagyok jogosult, közmunka pedig, hiába hangoztatták, hogy legalább az lesz, egyszerűen nincsen. A Munkaügyi Központban meg csak hümmögnek, semmilyen állást nem tudnak kínálni, és álláskeresési támogatást sem kaphatok. Minden kilátástalannak tűnik. Szerencsére a főbérlőm nagyon rendes, de már második hónapja nem tudok fizetni neki, ő sem lehet türelemmel az idők végezetéig. Hogy mi lesz, ezután? Fogalmam sincs. Valószínűleg utcára kerülök.
Talán Pesten könnyebb lenne munkát találnom, mert tényleg nem vagyok válogatós, de egyszerűen nem látom a módját, hogyan tudnám véghezvinni, akár csak a költözést. Senkit sem ismerek ott, aki segíthetne akár csak 1-2 hónapig, ameddig állást találok és összegyűjtök annyi pénzt, hogy ki tudjak venni egy szobát. Bevallom, rettegek a holnapoktól. A legnagyobb félszem, hogy innen már nincs visszaút, pedig tényleg mindent, mindent megpróbálok. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy nem lehet kitörni ebből a helyzetből, ha az ember nagyon akarja.
Köszönöm, hogy elolvasták.
K. Éva
Elmesélné történetét? Segítségre szorul? Van egy hasznos ötlete? Írjon a szegenyekvagyunk@gmail.com címre !!
Az alábbi témákban várjuk a leveleket:
- Elszegényedés
- Kilátástalanság
- Spórolási tippek
- stb.
