Olvasónk 3 gyermek édesapja, az ő fizetéséből próbálja a lehető legkevesebb megalkuvással eltartani a családját. Komoly kompromisszumokat kell kötnie, hogy sikerüljön, de arra törekszik, hogy a gyerekek ebből semmit se érezzenek.
Elmesélné történetét? Segítségre szorul? Van egy hasznos ötlete? Írjon a szegenyekvagyunk@gmail.com címre !!
Az alábbi témákban várjuk a leveleket:
- Elszegényedés
- Kilátástalanság
- Spórolási tippek
- stb
Tisztelt blog és olvasók!
Nincs bedőlt hitelem, sem más adósságom, van lakásom, munkám, családom, mégis szegénynek tartom magam, magunkat. Öten vagyunk, 3 gyerkőc, a feleségem és jómagam, nagycsalád. Mindig ere vágytam, és ezt soha nem is bántam meg. Ugyanakkor 3 gyerek mellett az ember nem lehet más, mint szegény ember, már ha nincs jól menő és milliókat hozó vállalkozása, vagy politikusi fizetése. Nekem egyik sincs sajnos. Nincs spórolt pénzem, nem voltam nyaralni lassan 10 éve, a tévénk és a számítógépünk őskori, nem futja sem új bútorokra, sem márkás ruhákra, kocsink sincs, tömegközlekedéssel járunk, ha menni kell valahova, a számlákat fizetjük, de komoly terhet rónak ránk. Ez is egyfajta szegénység.
A feleségem háztartásbeli, 3 kisgyerek mellett ez nem is működne másként, az én fizetésemből élünk. Minden forintot be kell osztanunk. A sorrendben mindig a gyerekek az elsők, mi csak utána jövünk. Először nekik kell ruha, a nagyobbiknak az iskolai könyvek, eszközök, játékok, és minden egyéb, magunkra csak ezután gondolhatunk, többnyire persze már tényleg csak gondolhatunk, mert egész egyszerűen nem jut rá pénz. Pedig nem mondhatnám, hogy kifejezetten rosszul keresek, de a kiadások jelentősek. Néha csodálom is a feleségemet, hogy miként tud hónap végén is normálisan vásárolni és tisztességes ebéddel, vacsorával ellátni bennünket, én biztosan nem tudnám így beosztani a pénzt.
Nem panasznak szánom ezt a kis eszmefuttatást, mert ahogy már mondtam, mindig erre vágytam, egy szép és nagy családra. A gyermekeimért élek, nekik szeretnék megadni mindent, amit csak lehet, és olyan feltételeket biztosítani, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben. Persze ők sem márkás ruhákban járnak, nem több tízezres játékokat kapnak, megtanítottuk őket az apró dolgoknak is ugyanúgy örülni, mint a drágábbaknak. Járunk velük kirándulni, mert az nem költséges szórakozás, ha vannak ingyenes gyerekeknek szóló programok, mindig elvisszük őket és sok időt töltenek a nagyszülőknél vidéken, a jó levegőn. Emellett a nagyobbik lány mindig elmegy az iskolai táborokba, szóval ők nem igazán éreznek a nehézségeinkből semmit, erre nagyon odafigyelünk.
A mi nyomorunk lehet, hogy nem összehasonlítható azokéval, akik az utcán élnek, vagy nem tudnak meleg ételhez jutni, de a mi helyzetünk sem igazán rózsás. Arról nem is beszélve, hogy, ha ne adj Isten mondjuk megszűnne a munkahelyem, - mert ugyebár ez bárkivel, bármikor előfordulhat- akkor aztán tényleg akkora bajban lennénk, amekkorát elképzelni sem szeretnék. A családok támogatása még mindig csak szépen szóló, de üres frázis. Mindenkit biztatnak, hogy vállaljon minél több gyereket, de a feltételeket hozzá nem teremtik meg, épp ellenkezőleg, megnehezítik azt. Ha nagy a családod, csak szegény lehetsz... De legalább lélekben gazdag!
Kis