Történetünk főszereplője nagyon mélyről indult, de töretlen optimizmusa valahogy mindig átlendítette a nehézségeken. Pedig gyermekotthonban nevelkedett, súlyos baleset érte és koldulnia is kellett. De soha sem adta fel és mindenkinek ugyanezt tanácsolja!
Üdv.
Azért írom le a történetemet, hogy erőt adjon másoknak, akik már feladták a reményt. 33 éves fiatalember vagyok! 6 évesen kerültem a Fóti Gyermekvárosba (most Károlyi István Gyermekközpont). 18 évesen eljöttem onnan nincstelenül. Az életkezdési pénzemet megkaptam, de hamar elment albérletre és a mindennapi kiadásokra, rezsire. Ezután jött a mély szegénység. Feleségemet, akivel most is élek, 18 évesen ismertem meg. Minden nap azért dolgoztunk egy élelmiszer boltba, hogy ki tudjuk fizetni az albérletet és az élelmiszerünket. Ruha, szórakozás és egyéb (luxus) dolgokra nem jutott. Amikor véletlen náthás lettem és nem dogozhattam, mert élelmiszer közelében kellett lennem, akkor elmentem Budapesten csavarogni és szedegettem az üvegeket, hogy abból is legyen valami pénz. Ha vasárnap véletlen otthon voltam, akkor kimentem egy piacra hajnalban, zoknikat vettem és árultam az utcán.
Néha ez is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a mindennapi megélhetésünket fedezni tudjuk. Emlékszem, amikor feleségemmel ünnepeltünk megismerkedésünk évfordulóját és külön költségvetést kellett készítenünk arról, hogy elmegyünk egy mekibe és ott megeszünk egy tölcséres fagyit, ami akkor 59.- forint volt. Mivel BKV jegyet is venni kellett, ezért csak 1 fagyira jutott. De soha nem ettem annál finomabbat, és soha semmi nem esett jobban.
25 évesen történt egy olyan dolog, ami megváltoztatta az életemet és a mindennapjainkat. Az esemény az volt, hogy elütött egy autó. 4 helyen tört el a bal kezem, mai napig nem tudom rendesen használni, betört a koponyám, és számos zúzódást szenvedtem. Amikor megtörtént a baleset, elvesztettem az eszméletemet. kb 5 perc múlva felébredtem és sírtam. Nem a fájdalom miatt, ami egyébként elviselhetetlen volt. Azért sírtam, mert nem tudtam mi lesz velünk. Hogyan fizetjük az 55.000.-forintos fizetésből majd az albérletet, ami 40.000.-ft + rezsit, ami közös költséggel együtt havi 25.000.- ft és az élelmiszert.
2 hónapig tartott, amíg annyira rendbe jött a kezem, hogy egy merevítővel ki tudjak menni az utcára. 2 hónap alatt mindent eladtunk a lakásból, hogy a megélhetésünket fedezni tudjuk. Tévét, mikrót, porszívót, ágyat, szekrényt, mosógépet. Tényleg mindent. Mivel 2 hónap nem kevés, tévé nem volt, ezért elkezdtem egy picit gondolkodni miből is lehetne pénzt csinálni, mert eladni már nem tudok semmit, munkámba nem tudok visszamenni, mert ilyen kézzel nem tusok raklap vizeket vagy lisztet pakolni. Blaha Lujza téren az aluljáróban koldultam az aprót. Igen. Koldultam. Napi 2 zsemlét ettem üresen, mert másra nem tellett. Ekkor határoztam el, hogy ha törik, ha szakad, én ebből a mély szegénységből akkor is ki fogok keveredni, ha a fene fenét eszik. Az nem lehet, hogy még hajléktalan is legyek. Ne tudjam eltartani a feleségemet? Ilyen nincs.
Minden nap a koldult pénzből félre tettem 1000.- forintot 2 hónapon keresztül. Munka ez után sem jöhetett szóba, mert a törött karomban a csontok rosszul forrtak össze és a mai napig nem tudok 5 kilót megemelni vele. Össze gyűjtöttem 50.000.- forintot nagy nehezen. Egy barátom megengedte, hogy minden nap reggel elmenjek hozzá és használjam az internet hozzáférést, amíg meg nem unom. Arra gondoltam, mi lenne, ha befektetném azt a pénzt és ezzel keresném a kenyeremet. Na de 50.000.- ft nem sok pénz. Mit lehet vele csinálni? Mindig érdekelt az elektronika és a mobiltelefonok világa. Elhatároztam, hogy kereskedő leszek. Ennyim van, majd lesz valahogy. Megvettem egy mobiltelefont egy internetes aukción 45.000.- forintért. 2 nappal később ugyan azon az oldalon 52.000.- forintot adtak érte. Húú de örültem.
Na, mondom menni fog ez. Vettem megint egyet, azért 45.000.- forintért és azzal is sikerült hamar pénzt keresnem. Itt gondoltam arra, hogy a keresetem felét el fogom tenni és több pénzt fogok forgatni. Így is lett.1 hónap múlva 2 telefont vettem egyszerre és 2 x annyi pénzt kerestem. És elkezdett érdekelni a laptopok, számítógépek világa is. Eltelt újabb 1 hónap és 150.000.- ft tőkém volt.+ mellette éldegéltünk is, de nagyon szegényen. Mindig gondoltam arra mi lesz holnap, keresek-e pénzt. Ha nem akkor legyen pici tartalék. Ment ez így 2 évig, amikor arra eszméltem, hogy 180.000.- forintért vettem magamnak egy plazma tévét, és nem kell számolgatni a napi kiadásokat. Már a sajtot is megvettem a boltban és ismertem a sonka ízét is. Mint egy átlagember.
Úgy éltünk. 30 éves koromra 1.200.000.- forintot harácsoltam össze magamnak. Ekkor már nagyban gondolkodtam és saját kis kuckót akartam. Na de mit lehet ennyi pénzből venni? Pest megyében találtam egy nyaralót. Földút, nincs vezetékes víz csak kútból, fűteni csak fával vagy villannyal lehet. Na, mondom jó lesz ez. Nem mindegy? Csak ne kellejen albérletet fizetni. Feleségem 1 óra alatt beért dolgozni vonattal, ami nem került túl sokba. 375.-ft/nap összesen. Amikor kifizettem a kis kuckót bőgtem, nem tértem magamhoz, nem hittem el hogy igen csak az enyém, senki nem szólhat nekem semmiért, senki nem jöhet be, ha nem engedem. Az is meglepett, hogy oda vagyok bejelentve ahol lakok, és az én nevem van a villanyszámlán. Az sem érdekelt, hogy a puszta betonon aludtunk egy szivacson, nem volt fürdőszoba és a kályhán melegítettem a fürdő vizet. Lavórban fürödtünk, és az udvaron volt a WC. Pottyantós.
3 évig laktunk ebben a házikóban, amit közben teljesen felújítottunk. Let benne minden, ami kell egy kis házikóba. Fürdő, WC, külső hőszigetelés, cserépkályha, laminált parketta,5 légkamrás ajtó stb... 3 év után úgy gondoltam ne kelljen asszonykámnak utazni minden nap. Mi lenne, ha eladnám és vennék egy lepukkant lakást pesten. Így is lett. 2 hónap alatt meg is vették a kis nyaralónkat és sikerült egy 18 m2-es lakást találni pesten kertvárosi környezetben. Még pénzünk is maradt. Most 33 éves vagyok, saját lakásom van, magamnak dolgozok, nincs okom panaszra. Életemben először érzem azt, hogy vittem valamire. Már nem fáj a fejem azért, hogy mi lesz holnap, mert ha én nem is tudok pénzt keresni, akkor is meg tudunk élni feleségem fizetéséből.
A hasam mindig tele van, meleg van a lakásban, számlák ki vannak fizetve. Feleségem egy angyal, aki mindig mellettem állt minden döntésnél és erőt adott akkor is, amikor tényleg feladtam a reményt. Csak azt tudom mondani mindenkinek, hogy higgyetek magatokban, ne forduljatok alkoholhoz, vagy droghoz, mert nem az a megoldás. Amikor felkelsz reggel 4-kor és elmész dolgozni, az legyen előtted, hogy te is meg tudod csinálni. És hidd el úgy lesz. Nélkülözz, spórolj, legyél optimista.
Én sem lettem gazdag, soha nem is akartam lenni. Boldogságot és a nyugalmat kerestem egész életemben. Most mindkettőt megkaptam. Ne törekedj túl nagy dolgokra. Én is 18 m2-es lakásban lakok. Nincs mercim, de még trabantom se. Viszont hitelem sincs. A ruhákat turiban veszem, az internetem sem a leggyorsabb és sima alap csomagos kábeltévém van. Még így is luxusban élek. Van, akinek kenyérre sem jut. Köszönöm, hogy elolvastátok és remélem, tudtok a történetemből erőt meríteni ahhoz, hogy átvészeljétek a nehéz időszakokat.
Elmesélné történetét? Segítségre szorul? Van egy hasznos ötlete? Írjon a szegenyekvagyunk@gmail.com címre !!
Az alábbi témákban várjuk a leveleket:
- Elszegényedés
- Kilátástalanság
- Spórolási tippek
- stb.
