Attól, hogy az ember mostoha körülmények közt nő fel, még lehet szép és boldog a gyermekkora. Meg kell tanulni az apró dolgoknak is örülni és a legfontosabb értékekre koncentrálni, amik nem feltétlenül anyagi jellegűek. Ti éltetek át hasonlót?
Sziasztok!
Hárman voltunk testvérek, és nagyon boldog gyerekkorunk volt.
A mai fejemmel tudom, hogy szegények voltunk, mégis fejedelmi vacsoraként éltük meg a héjában sült krumplit és csokoládé helyett aszalt almahéj volt a diákcsemegénk. Apukánk fakockából barkácsolt nekünk vonatot és ünnep volt egy-egy diafilm vetítés.
Aki nem tudja, hogy mit jelent télen egy vaskályha mellett kuporogni és Benedek Elek meséit hallgatni a testvéreivel együtt,örülni a sparhelton megmelegített lavór víznek, az semmit nem tud a szegénységről.
Mégis felnőttünk, testvéreimmel együtt, mindhárman diplomás emberek lettünk, és szerintem hasznos tagjai lettünk Magyarországnak.
Az egyetemen a tanulás mellett újságkihordással teremtettem elő az albérlet és megélhetés árát, ma nyugdíjasként is három állásom van, mert persze a nyugdíjamból nem tudnék megélni. Ha erre felhördülne valaki, hogy a fiatalok elől veszem el a helyet... Szomorúan kell vele megosztanom: két évtizede nem találok követőre, akinek a több évtized tapasztalatát tudását át tudnám adni.
Tervező mérnökként az ország minden zugában ott hagytam a kezem nyomát, de nincs kinek átadnom a stafétabotot. Nem csak az orvosok mennek el az országból, hanem, a mérnökök is. Így tett a fiam is, itthon albérletben vegetált két évig. Mivel Ő sem a sült galambra váró fajta meg sem állt Amerikáig.
Méghogy a történelem nem ismétli önmagát?
Mikor is "tántorgott ki" Amerikába 3 millió magyar ember? Most megint itt tartunk?
Elmesélné történetét? Segítségre szorul? Van egy hasznos ötlete? Írjon a szegenyekvagyunk@gmail.com címre !!
Az alábbi témákban várjuk a leveleket:
- Elszegényedés
- Kilátástalanság
- Spórolási tippek
- stb.
