Loptam, csaltam, hazudtam
2015. március 13. írta: Despota

Loptam, csaltam, hazudtam

93098.jpg

Olvasónk elveszítette egy balesetben a szüleit, majd kicsúszott a talaj a lábai alól. Lopott, kölcsön kért, mindenkinek hazudott, hogy valahogy túlélje a hétköznapokat. Aztán egy félresikerült pénztárcalopás miatt börtönben kötött ki.

Elmesélné történetét? Segítségre szorul? Van egy hasznos ötlete? Írjon a szegenyekvagyunk@gmail.com címre !!

Az alábbi témákban várjuk a leveleket:

  1. Elszegényedés
  2. Kilátástalanság
  3. Spórolási tippek
  4. stb

Kedves Mindenki!

Voltam én is nehéz anyagi helyzetben, még fiatal, suhanc koromban, erről szeretnék mesélni pár gondolatot. Olyan dolgokat követtem el, amelyekre visszatekintve egyáltalán nem vagyok büszke, sőt, szégyellem is magam, de akkor és ott nem tudtam mást tenni. Nagy úr az éhség, ezt én is megtapasztaltam. Minden azzal kezdődött, hogy 19 éves fejemmel árván maradtam. A szüleim egy balesetben veszítették életüket, én pedig teljesen megzuhantam. Frissen érettségiztem, épp az utolsó nyaramat szerettem volna emlékezetesen eltölteni, sajnos a kelleténél emlékezetesebb lett, azt a bizonyos júliusi nap soha nem törlődik ki az agyamból. Nagyszüleim nem éltek már akkor, testvérem nincs, mivel a családunk eredetileg is pici volt, teljesen egyedül maradtam. Örökségem sem volt, albérletben éltünk, egyedül a szüleim kocsija lehetett volna a jussom, de az teljesen tropára ment a balesetben. Egyik napról a másikra ott álltam egyedül, mint a kisujjam. Maga a temetés kifizetése és megszervezése is kegyetlenül nehéz próbatétel volt számomra, szerencsére a családi kasszában még volt rá fedezet, de se több, se kevesebb. Volt akkoriban egy gimnáziumi barátnőm, aki szintén nehéz körülmények között élt, így meghánytuk-vetettük a dolgokat és összebútoroztunk nálunk az albérletben. Ez tűnt a legjobb megoldásnak, egyrészt, hogy ne legyek tényleg egyes egyedül, másrészt, hogy ne kerüljek utcára. Csúnya dolog volt ez, de akkor nem éreztem annak, és szerettem is a lányt, ahogy csak egy kamasz szeretni tud,

A temetés után kezdődött az újabb próbatétel, a nagybetűs élet. Számlák, lakbér és minden, ami ezzel jár. A barátnőm már dolgozott, de a kezdő keresete nyilván semmire sem volt elegendő, én is munka után kezdtem járni, de a letargia és a depresszió, amibe belezuhantam, nem volt éppen jó hatással rám. Nem is sikerült elhelyezkednem hónapokon keresztül, viszont a számlák mellett az embernek egyéb szükségletei is vannak, a barátnőm pénzéből ételre már egyáltalán nem futotta, de a számlákkal is csúszásban voltunk. Alkalmasint egy-egy időszakos munkára el tudtam menni, de ez csak a gyors tűzoltásra volt elegendő. Sajnos elkezdtem masszívan piálni is, a kevés pénzünk jelentős részét is alkoholra vertem el. Volt olyan, hogy felajánlkoztam, hogy majd én hozok ételt, ami kell, helyette beállítottam 4 darab zsömlével és egy üveg vodkával. Nem kevés veszekedés zajlott akkoriban közöttünk, tudja mindenki, az anyagi gondok és az alkohol nem csak egy gyerekszerelmet, de tartós és jól működő házasságokat is tönkre tett már. Mivel nem akartam elveszíteni a lányt, lelki és anyagi támaszomat, ezért fűt-fát ígértem. Természetesen egyiket sem tartottam be ígéreteim közül. Ugyan továbbra is próbáltam melót találni, de egyre fásultabb lettem. Róttam az utcákat, bele-bele keveredtem új társaságokba és kicsúszott a lábam alól a talaj. 

teen_drinking.jpg

Hogy a saját kötelességemnek otthon eleget tudjak tenni, mindig szereztem valahonnan valamit. Ételt, pénzt, mindkettőt, ahogy éppen alakult. Szánalmas és gusztustalan alakká váltam, lopni kezdtem. Tudtam, melyik boltokból lehet elsunnyogni ezt-azt, azt is, hol nem érdemes próbálkozni. Akkoriban még nem volt ilyen szigorúan őrizve a legtöbb bolt, nem volt biztonsági őr, sem kamera kiépítve, meg lehetett oldani. Lehúztam a boltokat, ismerősöket, barátokat, és akkor még csak lelkifurdalásom sem volt. Teljesen természetesnek tartottam, hogy ha ennyire igazságtalan volt velem az élet és elvett tőlem mindent és mindenkit, akkor nekem is jogom van elvenni a másét, hogy én előrébb jussak. Gyomorforgató, nem tagadom, de akkor ezt láttam járható útnak. Közben persze el is adósodtam, kölcsön kértem mindenkitől, aki volt olyan naiv, hogy adott nekem, így éltem a mindennapjaimat. Aztán egy nap minden megváltozott. Emlékszem, szokásos balhénkat űztük a barátnőmmel, aki berágott és közölte, vagy normális ember leszek, vagy elhagy. Én megunva a vitát leléptem és újabb sötét tervet forralva eltűntem 3 napra vidékre. Voltak lent haverok, náluk lógtam. Majd, mivel teljesen egyedül kezdtem érezni magam és a barátnőm is hiányzott, haza indultam. Persze pénz nélkül nem mehettem, de arra gondoltam, szerzek egy kis tőkét, majd utána tényleg rágyúrok a melóra és minden rendbe lesz. Tévedni emberi dolog.

A zsebtolvajlás nem tartozott a profilomba, de ekkor a "nagy" szajré reményében megpróbálkoztam vele a 7-es buszon. Kinéztem magamnak egy jól szituált férfit, és belevetettem magam a sűrűjébe. Ahogy a nagy könyvben le van írva, a tömegben nekimentem, majd megpróbáltam a farzsebéből kiszedni a tárcáját ás eliszkolni. De mivel nem voltam profi, sőt, kifejezetten bénának voltam mondható, lebuktam. A tárca a kezemben, futottam volna le a buszról, de a pasi észre vette a dolgot és hangos kiabálás közepette megragadott és visszatartott. Életem legkínosabb és legszégyenteljesebb pillanatai voltak. Tudtam, hogy a kör bezárult, nekem annyi. Hívták a rendőröket, kattant a bilincs, vittek is a fogdára, előzetesbe kerültem, game over. Hónapokat töltöttem rácsok mögött, megkaptam a magamét. Végül kiengedtek és szabadlábon várhattam a tárgyalásomat. nem kell mondanom, ekkor már nem volt barátnőm, albérletem, a cuccaimat is elszállíttatta a lakás tulaja, semmim sem maradt. Egy hajléktalanszállón kötöttem ki a cellám után, de ez a pár hónap a sitten végérvényesen megváltoztatott. Szembesültem vele, miféle alja senki lettem, pedig korábban nem gondolta volna rólam senki. Az a tudat volt talán a legnehezebb, hogy a szüleim egész biztos nem ezt a sorsot szánták nekem és mennyire csalódottak lennének, ha látnák, mi lett belőlem. Meg akartam ettől a kínzó gondolattól végérvényesen válni, így elhatároztam, ha törik, ha szakad, a jó utat fogom választani és megváltozom. Elkezdtem dolgozni mosogatóként, majd felszolgálóként, a hajléktalanszállót munkásszálló, majd egy garzon lakás követte. Megtanultam értékelni a munkát és annak gyümölcsét. Az értékrendem megváltozott. Közben a tárgyalásom is lezajlott, a korábbi tiszta előéletemre, a koromra és a körülményeimre való tekintettel egy felfüggesztett büntetéssel egész jól jöttem ki a bajból, ezt hálásan fogadtam és még jobban ösztönözni kezdett.

Folyamatosan dolgoztam, közben beiratkoztam levelezőn az egyik egyetemre, 5 évvel később pedig diplomás embernek mondhattam magam. Kezdtem rájönni, mit akarok az élettől. A pincérkedést végleg magam mögött hagyhattam és a szakmámban tudtam elhelyezkedni lényegesen magasabb fizetésért. Úgy éreztem, végre a helyemen vagyok. Közben jött a nagy szerelem, majd az első gyerek is, én pedig révbe érkeztem a múltamat pedig magam mögött hagyhattam. De soha nem fogom tudni teljesen kiölni magamból, és nem is akarom. A feleségem is tudja, ismeri a hátteret, soha nem kerestem kibúvót, vagy mentséget. A saját tetteimért a mai napig vállalom a felelősséget és mindent elkövetek, hogy a jó útról ne térjek le. Szegény voltam, loptam, csaltam, hazudtam, most tisztességesen élek, nem panaszkodom. Mindenki maga felelős a sorsáért. Ha nagyon mélyen is vagy, van kiút, csak rajtad múlik. Lehetsz hajléktalan, ülhetsz börtönben, éhezhetsz és fázhatsz, de ha kellő akarattal rendelkezel és nem adod fel, előre juthatsz bárhonnan. Én ebben hiszek, mert ezt éltem meg.

Feri

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szegeny.blog.hu/api/trackback/id/tr167265071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A megvalósult amerikai ólom.. 2015.03.13. 19:09:35

Nem akarok kötekedni, de korábban az egyetemre való beiratkozáshoz nem kellett erkölcsi bizonyítvány..?

beszélő majom · http://beszelomajom.blog.hu 2015.03.13. 20:02:25

"Akkoriban még nem volt ilyen szigorúan őrizve a legtöbb bolt, nem volt biztonsági őr, sem kamera kiépítve, meg lehetett oldani. "

Akkoriban nem volt válság se, meg leépítések, így állást is jobban lehetett találni. Ugye?

Sobo 2015.03.13. 21:26:14

...az ilyenek a leggusztustalanabbak.
A mindenkori jelenlegi helyzetet felülrendeli a múltnak és persze elítéli saját magát.
Mekkora egy fasz!
Aki lop/csal/hazudik csinálja emelt fővel, úgy hiteles, ugyanúgy az is aki bejár reggel 6-ra 12h-zni.

2015.03.13. 21:38:34

de furcsa dolgokat kértek ti számon, basszátok szájba. Mármint, ha valaki valamit rosszul csinált kiscsikó korában, akkor azt meg ne merje bánni, vagy netán maradjon is meg annak?
Amúgymeg valahogy nem teljesen éleszerű az írás. Kicsit ilyen népnemzeti jobbikpropaganda szagú mese. Mese a szegénylegényről meg a tékozló fiúról, dráma könnyekkel a megváltásról, becsületről és kitartásról, igaz szerelemről. De főleg arról, hogy csak akarni kell, keményen kitartóan dolgozni, és a szerencse ismét feléd fordítja mosolygós orcáját, a társadalom visszaöleli kedvére a megtérő fiút. Akármi is történjék, csak rajtad múlik. Pföejj, közhely.
A sok büszke tekintetű honfi meg elhiszi, hogy így is van. Hogy a kitartás, az akarni tudás nem egy ugyanolyan képesség, tehetség, mint hogy valaki jó matekból, netán remek érzéke van a zenéhez, vagy épp magasugró testalkattal születik. És hogy aki elesett, és még mindig az aluljáróban fetreng, netán megélhetési-bűnöz, az csakis maga tehet erről, és nem is akarja igazán, hiszen előtte is ott a pálya, csak el kellene indulni, akarni kellene. Hiszen a világ szép és egyszerű.
Hát valami ilyesmi szaga van.

kvadrillio 2015.03.13. 22:30:20

Tűnjenek el a kommunisták mindenhonnan és örökre! - Szávay István nyílt levele egy "ságváris" oktatónak Reklám Nyílt levél Barok Istvánnak, a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium oktatójának Tisztelt Tanár Úr! Ön a Ságvári Endre név megtartásáért küzdő szegedi testnevelő tanárként az ATV március 10-i Start Plusz című műsorában személyemmel kapcsolatban azt nyilatkozta: a legfájdalmasabb az Ön számára, hogy egy olyan fiatalember fordult a Ságvári Gimnázium átnevezésével kapcsolatban a "házelnök úrhoz" (helyesen egyébként az illetékes miniszterhez), aki "Kiskunhalason a Bibó István Gimnáziumba járt." Elmondása szerint Ön attól van „kétségbeesve”, hogy "Bibó István demokráciaelméletével hogy fér össze az az indítvány, amit a jobbikos fiatalember a parlamentben elmondott?" Szávay István: "A kommunizmus minden elemének el kell tűnnie Magyarországról!" Hogy röviden válaszoljak: igen jól. Sőt! Magam büszke vagyok arra, hogy abban az iskolában érettségizhettem, kötődöm mai napig is a volt gimnáziumomhoz és amennyire tudom, figyelemmel kísérem az ott történteket. Nemzeti radikális gondolkodásúként pedig egyáltalán nem zavar az, hogy az intézmény egy baloldali politikus nevét viseli.
Forrás: kuruc.info/r/2/140626/

PISTIKE ! HA ILYEN HISZTISEN HÖRÖGVE HABZIK A SZÁD........, ECCERŰEN ÁTHARAPOM A TORKOD !!!!! PISTIKE.....

kvadrillio 2015.03.13. 22:33:40

@kvadrillio: A kommunista ideológia
Karl Marx

A kommunista ideológia kulcsszavai ugyanúgy a szabadság, egyenlőség, testvériség, mint a liberalizmusnak, de szabadságeszménye nem individualista. Az elnyomástól, a nélkülözéstől, a kizsákmányolástól mentesítő, de az értelmes munkát lehetővé tevő szabadságot mindenki számára biztosítani kell. Az ehhez vezető út a fennálló burzsoá struktúrák, intézmények megszüntetése, lerombolása, melyek gátolják sokak szabadságát és védelmezik kevesek kiváltságait. A kommunizmusban az egyén szabadsága nem kerülhet szembe a közösség szabadságával, egyik sem előbbre való a másiknál, mert egybeesik mindkettő érdeke. A szabadság egyaránt a közösség és az egyes ember jellemzője. Ahogy Bakunyin fogalmazott: „az én szabadságomhoz nélkülözhetetlen mindenki szabadsága”.

A termelési eszközök, tehát az emberiség létfeltételeinek köztulajdonba vételével a kommunizmusban megszűnik a tőkének a munka feletti uralma, a kapitalista munkamegosztás, eltűnik a bérmunka, vagyis az emberi alkotó tevékenységre külső kényszerként ható minden tényező. A munka felszabadításával a kommunizmus hívei szerint nem csökken, sőt, minőségben és mennyiségben is olyan mértékben növekszik a társadalom gazdasági produktivitása, hogy lehetővé válik a szükségletek teljes kielégítése.

A kommunizmus célja világrendszer kialakítása, elméleti nézeteiben univerzális és internacionalista-kozmopolita (ugyanakkor a kelet-európai kommunista blokk egyes államai politikájában a nacionalizmus szélsőséges formáin alapuló intézkedések is megjelentek).

MER...PISTIKE....A KOMMUNIZMUS EGY GYÜNYÜÖRŰ, A LEGGYÖNYÖRŰBB IDEOLÓGIA ! REMÉLEM ECCER MEGVALÓSUL ! ÉS NEM FOGNAK AZ EMBERKÉK RABSZOLGABÉRÉRT, VÉRÜKIG OLIGARCHÁK ÁLTAL KIZSÁKMÁNYOLTAN VEGETÁLNI EZEN A FÖLDÖN ! CSAK NORMÁLIS VEZETŐ....EMBEREK !!! KELLENEK A MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ...
HISZEM....HOGY ÍGY LESZ ...PISTIKE !

kvadrillio 2015.03.13. 22:35:40

@kvadrillio: EGYÉBKÉNT..MEG AZ ANYÁD BÜDÖS PICSÁJÁT PISTIKE ! ELÉG DEBIL GYEREKET TOLT IDE ERRE A VILÁGRA.......PISTIKE.....SZÁVAY

kvadrillio 2015.03.13. 22:36:15

@kvadrillio: MOST...NAGYON MÉRSÉKELTEM MAGAM. HUHHHH.....NEHÉZ VÓTTT...
süti beállítások módosítása