Olvasónk szerint szegény és szegény között óriási különbség van és úgy véli, sokan a saját hibájukból csúsznak le a lejtőn. Azt tanácsolja, hogy a felelőtlen költekezés és az ezzel járó eladósodás helyett tervezzünk előre és ne ész nélkül adjuk ki a pénzünket.
Elmesélné történetét? Segítségre szorul? Van egy hasznos ötlete? Írjon a szegenyekvagyunk@gmail.com címre !!
Az alábbi témákban várjuk a leveleket:
- Elszegényedés
- Kilátástalanság
- Spórolási tippek
- stb
Tisztelt blog és olvasók!
Azt vettem észre, hogy néhányan elég derekasan alulértékelik a saját helyzetüket és életszínvonalukat és lassan már mindenki a szegények közé sorolja magát, olyanok is, akik inkább a középosztályhoz tartoznának. Az, hogy nincs autód, nem tudsz nyaralni, de azért van egy lakásod, fizeted a csekkeket és bőségesen tudsz étkezni, az nem szegénység. Vagy legalábbis nem igazi szegénység. Az internet, az okostelefon is hozzátartozik a mindennapjainkhoz, ugyanakkor nem olyan szükséglet, mint mondjuk, hogy legyen egy tisztességes ruhája, vagy cipője az embernek. Mégis előbb vesznek sokan méregdrága pénzen ilyen-olyan kütyüket, mint, hogy a számlákat kiegyenlítenék. Aztán pedig sírnak, hogy kikapcsolják az áramot és nincs hol feltölteni a legújabb iPhone-t. Arról nem is beszélve, ha nincs pénzed, minek neked iPhone?
Ami még ennél is dühítőbb talán, az a folyamatos vásárlási kényszer, amely az embereket jellemzi manapság. Mindenből kell, ami másnak is van, lehetőleg szebb, jobb és drágább. Hányan képesek eladósodni, csak hogy a szomszéd, vagy a barátok orra alá dörgölhessék az új kocsit, vagy lapostévét, hogy lám, nekik összejött. Aztán, amikor a második hónap után elcsúsznak a törlesztővel és végül a behajtó kopogtat, akkor ők már áldozatok, szegény emberek, akik nem tudnak megélni és csapdába kerültek. Jó lenne, ha előbb gondolkoznánk és annyit költenénk felesleges árucikkekre, amennyit megengedhetünk magunknak.
Én a magyar viszonyokhoz képest jól keresek, a feleségem szintén dolgozik, a kettőnk fizetése arra elegendő, hogy tisztességesen megéljünk, és pár éven belül egy gyereket is be tudunk majd vállalni teljes felelősséggel. Van egy 7 éves autónk, amit akkor használunk, ha a szülőkhöz és rokonokhoz megyünk látogatóba, egyébként mi isz villamoson és buszon zötykölődünk. 4 éve vagyunk házasok és az ajándékba kapott nászutunkat leszámítva nem voltunk még együtt külföldön nyaralni, mert józan gondolkodás mellett ezt sem tudjuk bevállalni. Vannak terveink, céljaink, amikért igenis áldozatot kell hoznunk, mi pedig megtesszük ezt szó nélkül. Listával járunk vásárolni, költségvetést csinálunk minden hónapban, ha szükségünk van valamilyen nagyobb horderejű dologra, hónapokkal előtt elkezdünk félretenni rá. Ilyenkor mindketten lemondunk valamiről. A feleségem nagy vágya volt, hogy legyen egy saját laptopja, ne mindig tőlem kelljen elkérnie a céges gépet, így megbeszéltük, hogy leteszi a cigit. És megcsinálta.Valamit valamiért, ilyen egyszerű a képlet.
Sokkal kevesebben lennének a szakadék szélén, ha helyes értékrendet követnének. Panaszkodással és fejetlen költekezéssel mindenki belezuhan a mélységbe, de ez megelőzhető. Nem siránkozni kell, hanem odafigyelni a kiadásokra és nem az ablakon hajigálni a pénzt. Annyit kell beosztani, amennyit meg tudunk keresni. Mi is ugyanúgy tele vagyunk vágyakkal, mindenfélét jó lenne magunkénak tudni, de ha nem figyelnénk oda a dolgainkra, akkor nem csak nem jutnánk előrébb, de mi is legalul találnánk magunkat. Nálunk a fő prioritás a családalapítás, gyerekvállalás, ehhez viszont nem kezdünk neki alapok nélkül.
Az igazán szegény emberek amúgy nem panaszkodnak és siránkoznak. Küzdenek teljes erőbedobással, tudnak örülni az apró dolgoknak is, nekik az étel, a meleg szoba a legnagyobb sikerek, és hogy munkával tehetik hasznossá magukat, mégis sokan boldogabbak, mint akik hajszolják az anyagi javakat és közben teljesen kifordulnak magukból. Az igazán szegény embereket segíteni kell, mert ők tényleg megérdemlik. De aki kapzsiságból, önfejűségből vagy más más rajta múló ok miattl csúszik le a lejtőn és közben semmit sem tesz, hogy az élete jobb irányba változzon, őket megmondom őszintén, nem tudom sajnálni. Belőlük lesznek idővel gyógyszerfüggők, hajléktalanok, vagy alkoholisták és nekünk fognak pénzbe kerülni.
